Izsák Ana rovata - Mint te... Hosszú előszoba

 

Szerelemből él az ember.

Jó, persze közben eszik-iszik is, meg egy kis pénzmag se árt, hogy bele ne haljon a nagy szerelembe; de azért én valahogy úgy vagyok vele, hogy ha nem vagyok szeretve, még enni-inni sincs kedvem, nemhogy pénzt keresni...

Vadul hiszek benne, hogy mindenkinek bolyong a nagyvilágban  valahol egy párja, az az igazi, az az egyetlen, aki elrendeltetett.  Csakhogy megtalálni, nem elmenni  mellette, na ez a nem egyszerű, mondhatnám mázli kell hozzá.

Két válás után már kezdett elapadni a hitem a "Nagy Ő"-ben, de mivel a szerelemre sose készülhet fel az ember lánya, az jött is, váratlanul, mindent elsöpörve, mint a tornádó.

Az a fajta szerelem lett, amelyik hol a mennyekbe repít, hol a sárba döngöl.

Volt benne gyöngédség, gügyögés, kényeztetés, humor, féltékenység, vad verekedések, féléjszakás beszélgetések, anyázás, tányértörés, harcos kiállás a másikért, csak egy nem volt benne sosem, hazugság és csalás.

Nem a fene nagy jellemnagyságunk miatt, hanem mert nincs szükség rá. Amikor tudja az ember, hogy senki a világon nem adhat többet, jobbat , mint a szerelme, akkor  nem is vágyik másra.

És mi az a Hosszú előszoba?

Mondhatnám, hogy a huszonhat év várakozás, amíg megtaláltam a párom, mondhatnám, hogy a hátralévő idő, amit még együtt tölthetünk; de valójában egy budai utca - a lakásom az egyik végén, az övé a másikon-, ami összekötött bennünket  harminchárom  évig, amíg külön lakásban éltünk és a harminchárom év minden napján végigjártuk oda-vissza, hol én hozzá, hol ő hozzám.

Mesébe illő történet? Az. sokszor elcsodálkozom én is rajta, mint te...

_________________________________________________________________________________________________________________________________